AZ ISKOLA RÖVID TÖRTÉNETE


Az Oltár-hegyen talált bizonyítékok arról tanúskodnak, hogy Nagyborosnyón az oktatás már a 14. században jelen volt. 1569-ben már elemi oktatás folyt a faluban, 1607-tól pedig skolamestere is volt a falunak. Az iskola létrejöttéről és további fejlődéséről, valamint működéséről íratok nem tanúskodnak, mivel a 19. század eleji tűzvész az egyház iratait teljes mértékben megsemmisítette. A tűzvész idején egy Szász Ferenc nevű skolamester végezte az oktatást, akinek a munkájával nem volt megelégedve a falu, azonban a tanköteles gyerekek szülei mégis fizették a tanítót. Az 1826-ban elhunyt tanító utóda Györke András lett. Györke Andrást 1859-ben nyugdíjba helyezték és helyére segédmestert alkalmazott a falu. Az 1859-es évtől 1875-ig a lécfalvi Nagy Sándor volt az iskolamester, akinek a tevékenysége által kezdődött meg Nagyborosnyón a tulajdonképpeni oktatás. Munkája elismerésnek örvendett mind az előjárók, mind a falu lakosainak körében. 1868-ban érvénybe lépett a népoktatásügyi törvény, amely Nagyborosnyón abban nyilvánult meg, hogy beszüntették a harangozó-leányoktatói állást, és annak helyébe egy leánytanítóit hoztak létre. A legénytanítói állásra Bakcsi Domokos került, aki ügyvédi diplomával rendelkezett. 1872-ben elkészült a ma is álló szép iskolaépület, ezzel megoldva az addigi fennálló helységgondot. 1874-ben megszűnt a református felekezeti iskola, és létrejött a községi iskola. 1875-ben elhunyt Nagy Sándor tanító, s helyét Bakcsi Áron veszi át rövid ideig. 1878-ban Földes Gézát választották meg tanítónak, később pedig igazgatónak. Az igazgatói szerepet 12 évig töltötte be, ez alatt kimagasló eredményeket ért el mind oktatás, mind a kulturális élet terén, hiszen 1881-ben kezdeményezésére alakult meg az "Olvasó Egylet ", s ezzel párhuzamosan a műkedvelői testület, amelynek fáradhatatlan igazgatója dr. Barabás Albert orvos volt. 1891-ben Földes Gézát Budapestre választották, s helyére Hadnagy Mihály, márkosfalvi tanító került. Őt megelőzően Páll Róza, okleveles tanítónő és Kató József, református énekvezér és segédtanító kerülnek, az utóbbi érdeme a felnőttek dalárdájának megalapítása. 1896-ban Hadnagy Mihály Lisznyóba ment, így a századfordulón az igazgató-tanítói tisztséget Butyka Vilmos töltötte be. 1896-ban megalakult az állami iskola. 1910-ben Páll Ferencet nevezték ki helyettes tanítónak, akire nehéz feladat várt, mivel "sok volt a tanítvány és kevés volt a tanító". Ebben az évben Nagyborosnyó összlakossága 1544 volt, amelybol 1533 magyar, 5 román, 6 pedig más nemzetiségű volt. A magyar nemzetiségű gyerekek közül 95 fiú és 89 lány járt iskolába, 32 tanköteles lurkó pedig nem vett részt az oktatásban. Páll Ferenc tevékenysége kiterjedt más területekre is, 1913-ban már a tűzoltók fúvószenekarát vezette. 1914-ben a frontra küldték, ahonnan 1919-ben tért haza. Az iskolában akkor négyen tanítottak, s együtt kellett a semmiből újat teremteniük. 1928 és 1936 között Páll Ferenc iskolaigazgatói állást töltött be. Újraszervezte a dalárdát, az iskolában színi előadásokat rendezett, a gyerekeknek kefekötést, kosárfonást és könnyű asztalosságot tanított. 1936-ban egészségi állapota miatt betegnyugdíjba vonult, de négy évvel később újra elvállalta az igazgatói megbízatást. 1945-ben a háború miatt a gondok megsokszorozódtak, hiszen ekkor kezdődött meg az analfabéták tanítása, valamint a tanulásban elmaradt diákok felkészítése a középiskolai felvételi vizsgákra. 1952-ben végleg nyugdíjba vonult, de azért 1952-1957 között többször visszatért helyettesíteni. A hatvanas években az iskola felszerelését teljesen felújították, az épületet kijavították. 1970-ben már 13 tanerő dolgozott itt. Az iskola ekkor énekkarral, tánc- és színjátszó csoporttal rendelkezett. A nagyborosnyói községi iskola fennállásának 400. évfordulóját 1970. november 15.-én ünnepelte, az igazgató Jakab István volt. A 80-as években az iskola tanulólétszáma egyre nőtt, a nagyborosnyói tanulókon kívül ide jártak iskolába a kisborosnyói, feldobolyi, lécfalvi, várhegyi, cófalvi és nagypataki tanulók az V - VIII , majd IX - X osztályba. Voltak időszakok, amikor két váltásban folyt a tanítás. Az iskola tantermein kívül még a Tanács épületében és a mai óvoda épületében 8 -12 teremben tanítottak a magyar és a nyolcvanas években túlsúlyban lévő fiatal román pedagógusok. A környező falvak a tanulói mindennap bejártak, vagy az ekkor létrehozott bentlakásban laktak. Az I -VIII osztályban évenként 2 - 3 párhuzamos osztály működött, a 9 - 10 osztályokban néha 30-on felül volt a tanulók száma. Ebben az időben igazgatók voltak Kádár László, matematika szakos tanár, Boda László , aki szintén matematika szakos, Joós Ilona, magyar - történelem szakos tanárnő, aki helybeli volt és kinevezésétől nyugdíjba vonulásáig az iskola tanára maradt. A decemberi forradalom előtt 1988 őszéig Suciu Ioan francia szakos tanár volt a az iskola igazgatója.

Balog Ferenc