Bartha Károly Gimnázium

1889. július 11-én született; édesapja, a nagyborosnyói Bartha Károly, édesanyja a zoltáni Czírjék Berta. Tízéves volt, amikor édesanyja hat gyermekkel özvegyen maradt. A szigorú, szikár, kis székely asszony a "semmiből" úgy nevelte gyermekeit, hogy három fia "doktor" lett. Bartha Károly a legidősebb gyerek volt, így neki kellett "kitaposni az ösvényt". Az udvarhelyi kollégiumban tanult, ahol irodalomból többször elnyerte az "egy arany" jutalmat. Korrepetált, javítóvizsgára készített elő, így segítve édesanyjának, aki minden keresett fillért beosztott, hogy egyszerre 3 - 4 gyermekét tanítatni tudja. A kolozsvári egyetem évei alatt is folytatódott a tanulás és a tanítás. Mint kiváló tanuló tandíjmentes, azonban évekig dolgozott az egyetemi könyvtárban, mert egyre több pénz kellett öccsei tanítatására, meg a doktori disszertáció kinyomtatására is. Tanulmányainak végeztével nagyhírű erdélyi református kollégiumokban tanított, a szászvárosi Kuun-kollégiumban, valamint a nagyenyedi Bethlen kollégiumban. 1918 tavaszán a debreceni Református Tanítóképző Intézetének tanárává választották, és kisebb megszakításokkal itt működött 1950-ig. A '40-es évek folyamán néhány évig a sepsiszentgyörgyi tanítóképző igazgatója volt. Nagy szeretettel és odaadással végezte a munkáját, járta a székely falvakat, s toborozta a diákokat, azzal a kéréssel, hogy minden székely család legalább egy fiatalt adjon a tanítói pályára. Gyűjtött kultúrházra, múzeumra, hogy a székelyek szellemi fejlődését ezzel is előresegítse. Időközben a Kőrösi Csoma Sándor halálának 100. évfordulója alkalmából szervezett emlékünnepségek lebonyolítására létrehozott bizottság elnöki tisztjét is betöltötte. A debreceni egyetem elismerte tudományos munkáját, s 1937-ben a néprajz első egyetemi magántanárává választották. Kutatói munkásságát sokoldalúság jellemzi. Mint etnográfus, elsősorban a gyermekjátékokkal, illetve tiszántúli és székely kismesterségek tárgyi anyagával, munkafolyamatával és szókincsével foglalkozott. Doktori értekezése, az "Udvarhely megyei nyelvjárások" máig is alapvető munka. Néprajzi munkájában a debreceni diákjai segítették. Néhányat érdemes megemlíteni, kik közül többen ma is tevékenykednek: Cseszki Imre, Varga Antal, Szathmári Károly, Kurucz Bertalan, Harangi Péter, Miskolci Péter. Közös munkájuk a "Magyar néphagyományok" című kötetben látott napvilágot. "A magyarság néprajza" című tudományos munkának egyik társszerzője, s a negyedik kötet "Játék" című fejezetének írója is volt. A Játéktervező Intézet külső munkatársa volt, ezernél is több gyermekjátékot gyűjtött össze, amelyek a Néprajzi Múzeumban találhatók meg. A Magyar Tudományos Akadémiától többször is kapott megbízatást, s ösztöndíjat is.

Főbb művei: Vajda Péter nyelvújítása (Dés,1913); Udvarhely vármegye nyelvjárásának alaktana (Székelyudvarhely,1914); A debreceni fésű mesterség (Debrecen,1929); Magyar néphagyományok (Debrecen,1931); Játék (A magyarság néprajza IV. kötet, Budapest,1937); A gubacsapó céh debreceni (Debrecen,1939); Magyar népi bábjáték (Debrecen,1948). 1950-ben nyugdíjazták, kutatásait azonban tovább folytatta a néprajz területén. 1956. november 22.-én tért örök nyugalomra, sírja a debreceni Köztemetőben van.

A székely Bartha család élete jól példázza azt, hogy mire képes egy egyszerű székely família, apa nélkül is, hogy tudnak feljutni a csúcsokra, s szorgalommal, tudással mennyire képesek gyarapítani kulturális életünket, a magyar néprajztudományt. Dr. N. Bartha Károly is onnan indult, ahonnan a nagy, székely vándor, Kőrösi Csoma Sándor: a háromszéki hegyek közül. Haláláig hű maradt a székely falujához, Nagyborosnyóhoz, ahonnan származott. A neve előtti N betűvel ennek állított emléket. Dr. N. Bartha Károly viszont nem messze Keleten kereste bölcsőnket, hanem itthon kutatta nemzeti kultúránk kincseit, gyökereit. Rá is vonatkoznak a költő sorai:
"Megfáradt teste tölgy alatt pihen,
Nagy puszta város erdős széliben.
A fákon tengelicék szólalnak,
S homok halmára hulldogál a makk."